Százévesen

dokumentumfilm, gyártás éve: 2003.
hossza: 47 perc
rendező: Fuzik János
támogató: MTFA-NKÖM


Nem mindenkinek adatik meg, hogy száz esztendős emberrel beszélgessen. 2003-ban, az akkor századik évét élő Hrabovszky Jánossal töltöttünk néhány napot, aki szellemileg friss, kiváló memóriával bíró, választékosan és érdekfeszítően mesélő , ember volt, azóta már sajnos eltávozott.

Még látta élőben Vilmos német császárt és Ferenc Józsefet, Magyarország királyát! Erdélyben történt, ahol a békéscsabai szlovák gyerek németül tanult írni és olvasni. Románok elöl menekülve egy időre szerbek között lelt otthonra, majd román katonaként szolgált, s később őt, a tótot magyarságáért toloncolták ki Romániából. Tipikus Kárpát-medencei sors, mondhatná bárki, s még csak 1930-at írunk!
Kivételes nyelvismeretének – szlovákul, magyarul, németül, románul, szerbül és oroszul anyanyelvi, olaszul, franciául, spanyolul és több szláv nyelven társalgási szinten beszél – nemcsak a zaklatott időkben, hanem az 1965-ös nyugdíjba vonulása után is nagy hasznát vette. Ekkor már több időt szentelhetett tehetség adta szenvedélyének, a fafaragásnak, s munkáit a hazai kiállítások mellett Lipcsében, Kelet-Berlinben, Lengyelországban is megismerhették.

Bármily hihetetlennek is tűnik, ez a Matuzsálem-korú, de lelkében és életszemléletében igen fiatalos ember a forgatás idején, századik életévében is alkotott műhelyében, mégpedig ugyanazon a faragópadon, amelyen gyerekkorában a kaptafakészítést tanulta, s amelyet 1932-ben a nevelőapja hozott át utána Erdélyből Hódmezővásárhelyre.

Hrabovszky János térségünk XX. századi történelmének rendkívüli tanúja volt. A forgatást követő évben, 101 évesen fejezte be életét.

A film készítését támogatta:

Magyar Történelmi Film Alapítvány

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma